Mi volt a közös a kisiparban és a nagyüzemben? Az, hogy nagy eséllyel mindkét vállaltnál volt legalább egy jónő, ha nem a szalag mellett vagy a gép mögött, akkor a meón, a konyhán, a titkárságon. A nők szempontjából a szerencsés arány az volt, ha ők voltak kevesen – ideális az egy nő, hiszen ő értelemszerűen a legjobb nő is, pozíciója már összesen két nő esetén is veszélybe kerülhet –, kevés nő esetén viszont sok férfi inkább csak vágyakozhatott akár csak egy érintésükre is. Kivéve azt az ünnepi alkalmat, amikor közös fotózás volt, és nem hogy szabad volt a közelükbe kerülni, hanem a fényképész kifejezetten utasította is őket erre.

Első képünk szereplőit már a fotós is úgy állította be, hogy pontosan középre kerüljön a jónő, elégedett is a mögé húzódó két fiatalember arckifejezése.

Kicsit idősebb munkaközösség veszi körbe a vezérigazgató urat, a jónő titulus már csak azért is jár a balján lévő hölgynek, mert egyedül neki van igazolványkép-mosolya.

Elsőre talán úgy tűnik, nehéz kiválasztani a képen a jónőt, de ha figyelünk, rájöhetünk a trükkre. Minden férfi boldog: itt bizony több jónő is van!

És végül az okkal egykedvű pékek, akikhez még a fotózás pillanataira sem vetődött oda egyetlen nő sem.

(Fotók: Fortepan)